Uncategorized

Euphoria 1.évad-kritika

Sam Levinson családneve ismerősen csenghet a filmrajongók számára, édesapja, Barry Levinson ugyanis olyan kultikus alkotásokkal írta be magát a filmtörténelembe, mint az “Esőember”, vagy a “Jó Reggelt, Vietnám!”. 2010-es rendezői debütálása óta azonban azonban Sam nevéhez is több alkotás fűződik(hol rendezőként, hol pedig forgatókönyvíróként), 2019-ben pedig első sorozatával jelentkezik az ifjabb Levinson, mégpedig Euphoria címmel.

Az Euphoria alapjait egy izraeli sorozat képzi, azonban a készítők rögtön az alapszituációban eltérnek, ott ugyanis minden egy gyilkosságból indul ki. Az amerikai verzió kezdetén megismerjük Rue-t, akiről hamar kiderül, hogy komoly drogproblémákkal küzd. Ő lesz később a főhős, akinek a narrálása biztosítja az egész sorozat szövetét, kontinuitását. Összefüggő történetről kevéssé beszélhetünk ugyanis(talán az utolsó 3 részt leszámítva), az Euphoria inkább egy érzetet próbál átadni.Igyekszik megmutatni a Z generációt, minden eddiginél pőrébben és húsba vágóbban. Azt nem állítom, hogy mindezt túlzások nélkül teszi, azt viszont bátran kijelenthetem, hogy az Euphoria egy fontos sorozat lett, amely abszolút valíd problémákat tár elénk.Néha túlzó a megvalósítás?Igen. Baj-e ez?Nem,mert mindez egy nemes célt szolgál. A sorozat célkitűzése, hogy a szokásos tini sztorik helyett végre valami valósat kapjunk, ezt pedig sikerül is elérni. A széria főszereplőinek kortársaként pontosan látom, hogy a bemutatott problémák valósak, nyilván nem ilyen koncentrátumban és gyakorisággal fordulnak elő egy átlagos fiatal életében, azonban a legtöbb momentum könnyedén visszaköszönhet akár a szűk környezetünkből.Kiemelendő, a sorozat empátiája, az a megértési szándék, amelyek a karakterei iránt viseltetik. Itt nincs helye rosszallásnak, eltartott kisujjnak, csupán mély empátiának.

Ez azonban csupán a rettentő erős történeti mag, mindez azonban kiegészül egy páratlan erős vizualitással. Erre a sorozatra a legjobb szó tényleg a gyönyörű, képi értelemben is . A kék és lila színek gyakori használata, az olyan váratlan beállítások, mint például az utolsó részben, mikor a mellékhelyiségek fölött pásztázik a kamera, illetve a csodálatosan kreatív sminkek, Rue hallucinációi., mind-mind zseniálisak. Ennek a páratlan képi világnak kialakításában pedig egy magyar operatőr, Rév Marcell kulcsszerepet játszott, úgyhogy rá mindenképpen büszkék lehetünk.

Ezek mellett a színészek is remek munkát végeztek, a főszereplőt megformáló Zendaya nagyon kellemes meglepetés, minimalista játéka tökéletes, rajta kívül Sydney Sweeneyt, Jacob Elordit, és Hunter Schafert emelném ki, előbbi már a Netflix-es “Everything Sucks”-ban is kiváló volt, utóbbi két színészt én legalább is most fedeztem fel.

Összességében Az Euphoria egy kitűnő és fontos sorozat.Részleteibe talán bele lehet kötni, egészét nézve azonban nemigen.Én tűkön ülve várom a második évadot.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..